A pezsgő elfeledett története

A pezsgő elfeledett története

Már a római írók is dicsőítették a ma Dél-Franciaországban elterülő ősi Languedoc tartomány borainak rendkívüli minőségét. Minek köszönhetően? Bár a terület éghajlatát elsősorban a mediterrán időjárás alakítja, ezt valamelyest a hűvösebb atlanti hatás mérsékli. Ebből kifolyólag a táj hihetetlenül zöld, ám a hűsebb klíma ellenére a borok igazán temperamentumosak. Ehhez járul hozzá a vidékre jellemző  – „garrigue” névre hallgató – kavicsos és könnyű agyagos-meszes talajok elegye a helyi illatos–aromás zöld és örökzöld növények gazdag takarójával, mely a cukrokat biztosító napsütés mellett a megfelelő savak megjelenését segíti elő.  Ezen adottságok birtokában nem meglepő, hogy az itt található Limoux városka közelében fekvő bencés apátság barátai 1531-ben, Dom Pérignon rendtársuknál mintegy 150 évvel korábban felfedezték a bor palackban fellépő másodlagos erjedését. Felfedezésüket természetesen később megosztották más apátságokkal is, köztük a Champagne-ival, a buborékok varázsa azonban Limoux-ban született a világ első pezsgői között foglalva ezzel helyet, brut tekintetében pedig ténylegesen mindenki mást megelőzve.

A Limoux-i pezsgőborok sikerében a terroir és a bencések mellett fontos szerepet játszanak a szőlőfajták is. A régióban őshonos Mauzac élénk savakkal rendelkezik, ami ritkaság a dél-francia boroknál, ugyanakkor elengedhetetlen vonás a megfelelő minőségű pezsgő megszületéséhez. A Blanquette de Limoux elnevezésű friss habzóborban legalább 90%-ban jelen kell lennie a Mauzacnak, a fennmaradó részben kizárólag Chardonnay vagy Chenin Blanc adható hozzá. A palackban történő másodlagos erjedés során legkevesebb 9 hónapot pihentetik a bort, majd az üledék eltávolítása után állítják be a végső cukortartalmat, így kapva brut vagy demi-sec Blanquettet. Ezek a világossárga színű, enyhén zöldes beütésű pezsgőborok hosszan habzóak, kellemes aromájukban zöld almát és tavaszi virágokat hordoznak, ízük friss és gyümölcsös.

A Loire-völgyből származó Chenin Blanc sikeresen akklimatizálódott Limoux hűvösebb, hegyes–dombos éghajlatához, és a Crémant de Limoux-ban – mely a nemzetközileg ismertebb ízek dominanciáját hivatott kielégíteni – már 20-40% között is helyet kaphat. Hasonlóan a Chardonnay az északabbra fekvő hűvös Champagne-ból, mely egyúttal jól ismert világfajta, így 40-70% közötti szereplési mennyiséget tudott kivívni magának. A Crémant de Limoux-ban ekképp megfordulnak az arányok a Blanquetthez képest, s a világfajtákkal szemben a Mauzac kerül kisebbségbe, ha egyáltalán kerül bele, legfeljebb 20% erejéig. Az előírt érlelési idő itt már 12 hónap, a bor színe aranysárga, hangsúlyosan aromatikus illata fehér virágokra és kétszersültre emlékeztet. Íze összetett, gyümölcsös, könnyed és friss. A Crémant-nak jellegzetesen könnyedebb és finomabb a habzása, ami még ízletessebbé és elegánsabbá teszi az italt.

Végül pedig egy igazi különlegesség Limoux-ból, az úgynevezett Blanquette méthode ancestrale. Itt egy nagyon régi eljárással találkozunk, melynek során a 100%-ban Mauzacból álló bort addig erjesztik természetes úton, míg cukortartalma literenként 100 grammra nem csökken. Az erjesztést ekkor megállítják, a mustot lefejtik és szűrik, s ezt a nem teljesen kierjedt mustot töltik palackokba, ahol hő hatására másodszor is erjedésnek indul. Amint a palackban történő (másodlagos) erjedés eléri a megfelelő állapotot, egy hirtelen lehűtéssel pontot tesznek a folyamat végére. E hagyományos, természetes eljárás eredménye egy némileg üledékes, szalmasárga színű, illatában és ízében érett golden renet almára emlékeztető, friss zamatú, gyümölcsös, lágy Blanquett (4,5 gramm/liter savszinttel, szén-dioxiddal, 70 gramm/liter körüli maradék cukorral és legfeljebb 7%-os alkoholtartalommal). Ezt az italt akár aperitifként, akár desszertek dekadens kísérőjeként is fogyaszthatjuk, leginkább 6-8 °C-ra hűtve.

Kóstold meg te is!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Segítünk a vásárlásban!
Scroll to Top